Újság: Egyetemi Lapok
Dátum: 1970. január 22. 12. évf. 1. sz. 5. o.

Egyre gyakrabban lehet hallani egy új nevet: Eötvös Marionett Stúdió.
Első pillantásra meglehetősen meredek dolog. Van ugy pszichológus öregdiákok klubja, amatőr színjátszókör, sőt alkotókör; továbbá cigánykutató csoport, műfordító klub és sok más hasonló. Na de, hogy marionett stúdió?… Hogyan kerül a csizma az asztalra? Bocsánat: bábjátszás a bölcsészkarra?
– Véletlenszerű találkozás – mondja Zalka Ili, a rendező. – Feltűnt, hogy egy évfolyamtársunk, Kazanlár Emil minden lehető alkalmat megragad, hogy a bábjátszásról meséljen. Egyszerűen oda kellett figyelni, amit mond, ahogy mondja. Azát megtetszett az ötlet, néhányan elhatároztuk, megpróbálkozunk az új és ismeretlen műfajjal.
Az Eötvös klub támogatásával 1969 tavaszán létrejön a marionett stúdió. Új tagok jönnek, ezzel párhuzamosan nőnek a lehetőségeik is.
Első előadásukat is a Klubban tartják, az egyetem óvodásai az izgalmas bemutatkozás tanúi. Siker, méghozzá zajos – gyerekeknél ez természetes – siker.
Azóta az út egyenes és állandóan emelkedő. Új darabok születnek – Júlia szép leány, A holló és a róka, Csodakő, – természetesen újabb bemutatók.
– Játszottunk a Szabó Ervin Gyermekkönyvtár „vendégeinek” – meséli Ili. – Óriási élmény volt. Közel háromszáz apróság, ámuló szemek, tapsikoló kezek… csodálatos. A legkedvesebb talán az volt, hogy az utcáról felnőttek figyelték a játékunkat, kis csoport verődött össze a produkció láttán. Most már havonta vendégszerepelünk a gyerekeknél.
Természetesen ez a legnagyobb dicséret. Mert a gyerekek érdeklődése hamar csökken. Aki kipróbált már ilyesmit, tanúsíthatja: a legörbülő gyermekszáj, a bágyadt arcok mindent elmondanak. Ha viszont nevetnek, örülnek, együtt élnek a mesével… nagy öröm és igazi siker. Ők a legszigorúbb kritikusok, ez világos dolog.
A Stúdió tagjai azonban mást is akarnak. Felnőtteknek játszani, új műfajokat teremteni. Hamarosan bemutatkoznak az Egyetemi Színpadon a nagyobb nyilvánosság előtt is.
Rengeteg tervük van: népmesék, Shaw egyetlen bábjátékának bemutatója, meg románcok, balladák. Érdekes és izgalmas kísérletek.
Abban egész biztosak vagyunk, hogy mindez sikerülni fog.
Hogy miért? Talán mert nagyon szeretik, amit csinálnak. Egy csomó különböző ember, akiknek közös szenvedélyük van: a bábjátszás. Hiszen Zoltán Erika tanárnő, Karátson Gábor festőművész, Mund Márta, Debreczky Kati bölcsészhallgatók; aztán egy leendő újságíró meg egy perzsa lektor.
Itt meg kell állni egy pillanatra. Kazanlár Emil – és a kifejezés meg sem közelíti a lényeget – az együttes lelke. A perzsa lektorátuson dolgozik, továbbá francia-spanyol szakos hallgató. Egyébként a perzsa tv asszisztense volt. Mellékesen elvégezte a képzőművészeti iskola bábtanszakát… kihagytunk volna valamit?
Hát persze. Hiszen sikerült a Szilágyi gimnáziumban egy francia nyelvű báb-csoportot szervezni. A próbák, gyakorlások kitűnő nyelvgyakorlatot jelentenek… e mellett pedig nő a bábjáték népszerűsége is, igaz, Emil?
Elmosolyodik. A szemüveg furcsa keretet ad arcának. Gyérhajú varázsló Perzsiából. A tiszta és kedves emberek közül való.
Ők pedig mindig igaz dolgot csinálnak.

(horváth)