Cikk címe: Tarot sorozat egy budafoki ház udvarán
Szerző: Kürthy Sándor
Forrás: Elixír, 45. o.

Sámándob Magyarországért
Hét kiállító művész munkáit lehet megtekinteni. Festmények, grafikák, szobrok, amint az már szokásos, és rendes megnyitó zenei közreműködéssel, majd tárlatvezetéssel. Mindez egy régi családi ház udvarán, Budafokon.
Abszolut maszek história – lehetne mondani némi iróniával. A ház gazdája, Kazanlár Emil Amin festőművész, aki mikrofonon ,hangerősítőn keresztül üdvözölte a jelenlévőket, – kb. úgy 50 vendég jött össze – és felkérte Németh Zsoltot, a FIDESZ helyi országgyűlési képviselőjét, hogy nyissa meg a kiállítást. Nem ért hozzá, mondta, politikus. (Csakúgy mint a régi politikusok). De jó megnyitót mondott: a fontos az, hogy ne legyen benne politika. Kedves, szimpatikus fiatalember. Aztán dr. Kelényi István író, költő, művészettörténész tartott most már szakszerű kiselőadást és felolvasta néhány idevágó versét is. Közben egy kamera rögzítette az eseményeket.
A kiállítás magva a házigazda Tarot sorozata volt. 22 rajztáblára festett festmény, amit később tételesen is magyarázott Kelényi István.
Tarot, kabala, misztika, metafizika, perzsa miniatura stílus, és Budafok, a kedves közönség, meghívottak, erre járók, materializmuson nevelkedők, eddig véka alatt tartott nézetek, stílusok, filozófiák kavalkádja.
Ezután Jován Filoména Marianna énekművész sajátos megjelenése és sajátos produkciója: hosszú aranyszőke haj, zöldarany színű, lágy esésű hosszú felső, a derékon öv, buggyos aranyszínű nadrág, arany cipőcske, haján aranyfonálból kis fejdísz,
Műsorának első száma: A Turulmadár. énekét gitárral és saját tervezésű, kis zenei instrumentummal kísérte, ami csengőkből és dobokból állt. A dalnak nem volt szövege. Az ének egy hangszereket zseniálisan utánzó, változatos, sokrétű dallam volt, ami egy egyenletes ritmusú dúr akkord fölött hajlott, hajladozott, pengetett, süvített, elhalt, és újra felívelt. A mű végefelé Ravel Bolerójához hasonlóan felgyorsult a ritmus, és így fejeződött be. Ott a helyszínen születő improvizáció volt ez, sok ötlettel és meggyőző erővel. A dallam keleties, hindu, néha pentaton jellegű volt, sőt néha mintha magyaros vonásokat is fel lehetett volna fedezni benne. nagy sikere volt.
A második szám: Sámándob Magyarországért. Egy háromhangolású dobon kezdődött el a dobolás, érdekes ritmusokkal és azután következett az ének. Azt hiszem, ritkán lehet részünk ilyen élményben. Az előadó két hangon énekelt. Egy torokból egyszerre két hang szólt, egy mélyebb és egy magasabb, ami ha jól hallottam, kvart távolságra volt egymástól. Szöveg természetesen itt sem szólt, és a szólót mindig a magasabb hang vitte. Ez is roppant eredeti improvizáció volt.
Különös kapcsolat létesült a zene és a kiállított képek között: kelet, sámánizmus, kabala, iszlám, arab, héber, hagyomány, modern geometrikus absztrakt képek (Haász Antal), absztrakt grafikák (Haász Ágnes) keresztény szentek (Törley Mária) Bánó Attila grafikái, Rácz László erdélyi faszobrász munkái, a kert fenyői, bokrai, fái és a tétován álldogáló helybeliek csoportja.
De a kis házigazda, a 22 Tarot kép festője? Az egyik korábbi kiállítás katalógusában Bárdos István a következőt írja:
„Kazanlár Emil Amin 1939-ben született Teheránban és 1962-ben tért vissza anyja hazájába, Magyarországra. Horoszkópja szerint egyénisége kétszeresen a Merkúr jegyében álló, szüntelenül keresi az elérhetetlent. kezét a világ pulzusán tartja. Belső bákán alapuló harmóniával terent naga körül visszafogott pasztell színárnyalatokban bővelkedő világot.
Anyjától a nagyváradi születésű, műfordító Baranyi Angélától biztos iránytűt kapott a magyar, az európai kultúra útvesztőiben való tájékozódáshoz. teheránban apja, s családja környezetében vérévé vált a perzsa művészet, s vele a filozófikus életszemlélet. Képzőművészeti ismereteit a teheráni akadémián, filozófiai ismereteit pedig az Eötvös Loránd Tudományegyetemen alapozta meg.
Budapestre érkezvén, az Állami Bábszínházban vállalt munkát. Itt figyelt fel bábkészítés közben tehetségére a modern festészet, az iszlám és a héber kultóra iránt egyaránt érdeklődő Ország Lili. Magántanítványává fogadta, s 11 évig kísérte figyelemmel fejlődését. Átadta neki technikai tudását, felhívta figyelmét az ősi perzsa művészet tiszta forrásaira, a szimbólumok jelentősségére. A miniatura festészetre alapozott mesterségbeli tudás szerencsésen ötvöződött Ország Lili művészeti hatásával, s az időközben megszerzett nyekvészeti, filozófia-történeti tudással.
A misztikus, a kabalisztikai és szimbólumok iránt egyébként vonzódó művész érett alkotásai a TAROT-körforgás sorozat táblái. Ebben a szimbólumrendszerben mely ősidők óta a kártyajóslás alapja, benne rejlik életünk.”
A festő egy trahoma utáni szemfenék atrófia miatt 13 dioptriás szemüveget visel, amit a természet élesedő belső látással kompenzál.
A kiállítás, vagy mondjuk inkább: bemutató csak ezen az egy napon állt, 1990. május 12-én 15 – 18 óráig. Felmerül a kérdés, érdemes-e ilyen rövid időre kiállítást rendezni valahol a peremvárosban, egy magánház udvarán? Igaz a kamera körbejárta az eseményt, amit bármikor visza lehet játszani. De a lényeg, hogy történt valami ezen a délutánon, mégpedig a szellem nyilatkozott meg több hangon, több regiszteren és jó színvonalon. Nem volt zsüri, hatóság, engedély pecsét, aláírás, ami a színvonalat „garantálta” volna. Ismerjük ezeket az úgymond garanciákat, többnyire a kasztrálással voltak egyenértékűek.
Valószínű, hogy sokak számára csukott könyv marad, amit itt látott és hallott, de lehettek, akik felfigyeltek és lehettek, akik értették is, miről van szó.
megváltozott a világ Magyarországon és lassan előkerülnek a fiókba zárt, falnak fordított, hallgatásra ítélt művek és új eszmék, ősi eszmék, rejtett szépségek és tartalmak. Napvilágra kerülnek gazdagíztva életünket, segítve testi, lelki előrehaladásunkat, és felemelkedésünket.
Ez a kis bemutató pozitív példa erre.