írta: Nánay István: Profán szentély színpad a kápolnában

1969 február 2-i keltezéssel levél érkezett az ELTE Kulturális Titkárságára, amelyben a Színpadon belül, de a februárban ismét megnyílt Eötvös Klubban működő bábegyüttes létrehozásához kérték a hozzájárulást. A levél hátoldalán Rózsa és Dobossy aláírásával ceruzás sorok olvashatók. „Az ELTE Bábegyüttes megalakulásáról szóló javaslatot a Kulturális Bizottság február 6-i ülésén egyhangúan elfogadta”

A néhány tagból álló csoport már létezett, amikor Zalka Ilona a spanyol polgárháború hősének, Zalka Máténak az unokája, illetve egy Magyarországra emigrált török herceg és egy kommunista magyar asszony fia Kazanlár Emil e kérést megfogalmazta. Kazanlár Iránban nőtt fel, képzőművész lett, elsősorban bábokkal foglalkozott, s huszonhárom évesen jött Magyarországra. Egyszerre lett tanulója és oktatója az ELTE-nek. A perzsa nyelvet tanította és a francia-spanyol szakon diákoskodott.

„Az egyetemen 1964-ben a nyelvtanítás könnyítésére kezdtem használni a bábozást -idézi Kazanlár Emil, s nem csupán egy kicsiny művészi együttes munkájáról számol be, hanem arról is képet ad, milyen lehetett a tanszékek mellett működő színjátszó csoportok élet.
-Tanítványaim élvezték a bábozást, s azt is, hogy természetes közegben, gátlásaikat levetkezve beszélhettek perzsául. 1965-ben tartottuk első bemutatónkat,amelyen három perzsa mesét dolgoztunk fel. Az egyikben,-amelynek bábuit Ország Lili, tervezőnk megrajzolta a Műhelytitkok-sorozatnak közösen készített könyvünkbe- , a Csodakőben, zsinóros technikát használtunk. Az Arany Jánostól ismert a Jóka ördögének perzsa megfelelőjében, A fűrésznyelvű Fatimában kesztyűs bábokkal játszottunk, míg a Bolha a kemencében árnyjáték volt. Akkora sikert arattunk, hogy a francia és az angol tanszék színjátszóival is csináltunk előadást. (A kis herceg illetve, Punch and Judy jelenetek)

Nagyon élénk színjátszóélet volt a tanszékeken. A spanyolosok Lope de Vegát, Calderont adtak elő, többek között a Celestinát, amelynek egyetlen létra volt a díszlete, amelyen Mund Márta egyik alapbábosom ült. Gulyás András, aki később diplomata lett, felkutatta, hogy a reneszánszban, hogy ejtették a szavakat, milyen poénok voltak, ezen felbuzdulva előbányászott entreméseknek nevezett tizenöt perces közjátékokat, ezeket is eljátszotta a soport, amelybe rajtunk kívül többek között Dés Mihály, Kepes András, Litvay Nelli, Horváth János, Belia Anna, Szendrő Lajos (ma Mexikóban él) tartozott. Egy Gellért-hegyi villalakásban tartottuk a spanyol és az angol próbákat. Az angolosok például Zalka Ili és Nádasdy Ádám Pintert játszottak.

A francia tanszéken mutattuk be először Ionescu Jacques avagy behódolást, de A kopasz énekesnőt is, valamint Picassótól A farkán csípett vágyat, amelyet A telibe viszonzott vágyakozás címen Tamkó Sirató Károly fordításában évekkel később a Gropius Együttes is színre vitt. A Ionescót Litvay rendezte, A Kopasz énekesnőt pedig Rózsa T.Endre, aki a Picassó darabot fordította. Jakabot a ma Franciaországban élő költő Gara György játszotta, partnerei között volt például a francia-német szakos Legeza Ilona, aki ma a genfi opera mezzoszoprán magánénekesnője. Fellépett benne másokkal együtt Szabó Ildikó, aki
Sándor Pál filmjében Odor Emiliát játszotta, aztán filmrendező lett, és Csizmadia Tibor. Külső tanácsadónk a neoavangard kultikus alakja Hajas Tibor volt,de bejárt próbáinkra Zsámbéki Gábor is. Míg a Ionescókból néhány előadást tudtunk tartani,a Picassóból a Hordóban harminckettőt!

A perzsa tanszéken kívüli bábozás úgy kezdődött, hogy Litvay Nellinek volt egy paravánja, ezt látva a rendezésben nagy riválisa, Zalka Ilona megkérdezte: nem lehet valami indián történetet csinálni bábukkal? Így született egy indián mondából, vagy inkább balladából A fej című produkciónk, amelyet már az Eötvös Klubban játszottunk. Gyakran léptünk fel gyerekek előtt, többször játszottunk az egyetem visegrádi üdülőjében,zenés előadásainkat még egy német egyetem ott pihenő tanárainak is előadtuk. Felnőtteknek szólt a Néró, aztán a Júlia szépleány, amelyet Granasztói Szilvia tervezett, magyar mesék és balladák,amelyeket például egy nagyon tehetséges lány Vörös Fruzsina csinált, és a Kalákáék szerezték és játszották hozzá a zenét. Az előadásokhoz magunk-ki-ki a saját stílusában-készítettük a bábokat, a díszleteket, a zsinórozást, mindent. Egyik legnagyobb sikerünket Hubay Miklós Néró sorozatának befejező darabjával arattuk, amelyben a császár eljátssza Petronius művét Az ephesusi özvegyet. A Premierajándék című maszkos játékban Nérót Muzsay
András játszotta, aki már hallgatóként az Egyetemi Lapok újságírója volt, Mund Márta volt az akasztott ember özvegye, Zalka Ili rendezte, én alakítottam a színháztulajdonost. Ezt az Egyetemi Színpadon adtuk elő.

Repertoárunk szerénynek tűnhetett,de azért sokfélét játszottunk.meséket, ( A holló meg a róka,Egyszer egy királyfi) balladákat (Júlia szépleány), mexikói legendából készült darabot,(A Hold születése) perzsa pajzán történetet (Páhlevan kecsel három felesége) Mozart Kis éji zenéjét például lábpantomimmel adtuk elő. Mi valóban amatőrök maradtunk, ekként szerepeltünk a Pécsi Felnőtt Bábfesztiválon is a perzsa mesékkel. Idővel megbomlott a a kezdeti belső összhang és harmónia. Jöttek a fiatalok, kettészakadt a csoport, s megszületett a Paravándor, de két dudás nem fért meg egy csárdában,ezért mi „öregek”
továbbálltunk. Még néhány évig egyre fogyatkozó csapatommal Ötvös majd Ötös Stúdió néven dolgoztunk sokfelé játszottuk például a Micimackót, aztán ennek is vége szakadt. Mint ahogy a másik együttes is felbomlott, amikor a hangadó francia szakos lány elhagyta őket, mivel Franciaországba ment férjhez.
Az egyetemi bábozás végül is a nyelvtanításból indult ki, oda gyűrűzött vissza, hiszen ma már a módszer, amire ráéreztem, szerves része az oktatásnak, sőt a gyógyításnak is. Visszatekintve: amit akkor csináltunk, azt praktikus és nem művészi bábozásnak tekintem.