Cikk címe: Tarot kiállítás az Andrássy úton a Fiatal Művészek Klubjában
Szerző: Kürthy Sándor
Forrás: Új Elixír 38. o.

Második alkalommal számolhatok be az Új Elixír olvasóinak a tarot kártyák festőjének a félig magyar, félig perzsa származású Kazanlár Emil Amin festőművész kiállításáról, ahol a 22 lapból álló teljes tarot sorozatot láthatta a nagy számban megjelent közönség.
A megnyitót Jován Filoména énekművész előadása vezette be két saját szerzeményű kompozíciójával. Az első a Hegyek ura című, amit egy Yma Sumac-ra emlékeztető, nagy ámbitusú, sajátos, szövegnélküli éneklési móddal adott elő, a gitáron egy generálbasszus szerepét betöltő, ritmikus moll-akkord kíséretében.
A második szám a Sámándob Magyarországért címet viselte. Három különböző magasságúra hangolt dob fergeteges ritmusa fölött egyszerre két hangon énekelt szóló hangzott el, itt is szöveg nélkül, közben lábaival egy ugyancsak saját kreációjú csengő-bongó apparátust is megszólaltatott az előadó. A kis dobogón gyertyák égtek és valami jellegzetes hangulati egység keletkezett a kép és a hang között ebben a szokatlan, de ismeretlenül is ismerős keleti atmoszférában, amit a TV kameráival manipuláló operatőrök sem zavartak meg igazán.
Kalo Jenő megnyitója következett ezután, aki nem mint képviselő, hanem mint az asztrológia, metafizika és az őshagyományok tudója és kutatója mondott bevezető szavakat a TAROT-ról magáról és annak szétágazó összefüggéseiről.
A képek kb. 70×50 cm-es rajztáblákra vannak festve, néhol plasztikus elemekkel gazdagítva a jellegzetes perzsa miniaturák stílusában megmunkált lapokat.
A tarot eredete elvész a történelem előtti időkben. Ma a héber Kabbala részeként ismerjük a 22 héber betű egy-egy hangjával összefüggésben. Eliphas Levi Dogma et rituel de le hanta Magie című munkájában a Tarot-ot a 22 héber betű mellett a Bölcsesség 32 ösvénye című egyik legrégibb misztikus művel köti össze. Az élet kabalisztikus fája a 10 Sephirottal (Sepher Yetzirah) + a 22 betű együtt = 32.
Izidora Kozminszky, Harriette és F. Romer Curtiss Winn Westcott, Paul Foster Case, A. E. Waite variációit lehetne említeni, akiki foglalkoztak a tarot problémáival, vagy C. C. Zain (Elbert Burjamine) könívét a Titkos tarot-ot, vagy az „Aranyhajnal” nevű okkult társaságot, vagy Aleistes Crowley Book os Thoth című könyvét, ami összefoglaló táblázatban adja közre a tarot kártya számát, nevét, a hozzá tartozó héber betűt és ezek asztrológiai correspondenciáit.
A tarot-ot nemcsak a héberek ismerték, hanem az egyiptomiak, a görögök, de pl. a Sufi és Maniheusok is, akik a legkorábbi teozófusoknak tekinthetők, mivel minden nagy vallás tanításait egyesíteni akarták, főleg az iszlámot és a kereszténységet.
Az idők folyamán a tarot kártyák figuráinak és szimbólumainak gazdag változata alakult ki, ami nemcsak metafizikai (tartalmi), de festői megoldásokat is inspirált. Erre azonban csak az a festő vállalkozzon, aki a mesterségbeli tudás mellett megfelelő ezoterikus, metafizikai érzékenységgel és tudással is rendelkezik.
Az a stílus, amit itt láthatunk nem a festészetfő áramában mozog ugyan és nem vet fel mai aktuális képzőművészeti, formai problémákat, de ma a post-modern korában lényegében minden lehetséges. Így ez a festői nyelvezet is benne van a korban. Mai tehát, és végre valami, ami nem morbid, ami nem nyers és goromba, nem destruktív, nem alvilági, nem nyegle, üres és semmitmondó, hanem szellemi, alapvető, mély, szemet nyitogató, örök emberi problémákat feszegető megnyilatkozás és ez már önmagában is figyelemre méltó.
Kalo Jenő megnyitójában a tarot kártyákat C. G. Jung archetípusaival hozta összefüggésbe. Nagyon találó párhuzam, mert ezek a helyzetek, őstípusok, figurák nem is a hétköznapi kis „én”-nel, hanem a személyes és kollektív tudattalanban az ember örök énjével állnak kapcsolatban; az örök ember egy-egy állomása az örök úton a megismerés, az önmegvalósítás folyamatában.
A tarot mágikus praxis. A lapok keverése és bizonyos szisztéma szerinti kirakása úgymond a „véletlenre” bízza magát, vagyis a spekulatív hétköznapi tudaton túli magasabb szellemi erőkre, a Sorsra, a felettes Én-re a kínai Ji Csing és más ilyen jellegű eszközökhöz hasonlóan.
Ebből következik, hogy valóban használható kifejezéshez a megtanulható tárgyi tudás mellett született tehetségre, nagyfokú intuitív képességre van szükség.
Aki végignézi ezeket a dekoratív, színes, szimbolikus motívumokkal, jelekkel zsúfolt képeket és elolvassa az alájuk írt ismertető szöveget, megért valamit az ősi praktikák és rítusok szelleméből és talán önmagából a világból is, no és a művészetből, ami jelen esetben nem elhanyagolható körülmény.