Cikk címe: Kazanlár Emil Ámin kiállításáról
Szerző: Fenyvesi Félix Lajos
Dátum: 1987. március 27.
Forrás: Kék és arany színvarázs 5. o.
Egy személyes vallomással kezdem: néhány éve azt a feladatot kaptam, hogy Kazanlár Emil Ámin iráni festőművésszel készítsek beszélgetést. Semmit nem tudtam róla. Az úton végig azon gondolkodtam, milyen nyelven próbáljam magam megértetni? Az ajtóban megjelent egy sugárzó tekintetű, mosolygós férfi és magyarul köszöntött! Ízesen, gyönyörűen felelt záporozó kérdéseimre. Nemsokára átcsaptunk a zene, a képzőművészet vizeire, ahol éppen olyan professzori felkészültséget árult el, mint a klasszikus perzsa költészetben.
Kazanlár Emil Ámin Teheránban született és ott is járt iskolába. A festészet titkait Husszein Behzadnál, a mai iráni miniatúrafestés nagymesterénél tanulta. Édesanyja magyar volt, Baranyi Angéla, aki számos művet ültetett át anyanyelvünkre, kitűnően.
Kazanlár Emil 9 nyelven ír, kitűnő tollú újságíró, műfordító, aki szüntelen lázas lobogással alkot, új és új művészi kalandoknak vág neki. Emeljünk ki néhányat művészi vállalkozásaiból: a Tarot-sorozat: a körförgás szimbóluma, a héber ábácá betűire osztja szét a világot; Omar Khajjám, a nagy perzsa költő, akit többen a világirodalom első modern alkotójának tartanak, 1040-ben született, tudományos művei közül csak kettő maradt fenn, de 155 négysorosa halhatatlanságot vívott ki a részére; Kazanlár illusztrációi – ahogyan egyik méltatója írja – nem csupán remek képi megfogalmazások, művelődéstörténeti pontosságuk miatt is jelentősek; Ernesto Cardenal, a misztikus költő-pap, a nicaraguai forradalmár is megihlette festőnket: Imádság Marílin Monroe-ért című hatalmas siratóéneke… és még sorolhatnánk kutatolódásainak szaporodó és izgalmas állomásait.
Próbáljuk a legfontosabbat megfogalmazni. Hívjuk először őt magát segítségül: „Amit festek, gyakran ötvözete az ázsiai és az európai művészetnek.” Festészetének éltető, dús forrása iker-ágú- és még valami (Valaki), akit feltétlenül meg kell említenünk. A tragikus hirtelenséggel, fiatalon meghalt Ország Lili, aki elsőként ismerte föl tehetségét. Több mint 10 éven át magántanítványként foglalkozott vele, megosztva örömét, bánatát, tudását; ő hívta föl a figyelmét az ősi iráni művészet tiszta, gondolat- és formavilágára. A már említett eszközök, a nyelvészeti, irodalom- és filozófiatörténeti tudás, Ország Lili modern festészete szerencsésen ötvöződött egybe Kazanlár Emil munkásságában. Írás és képi kifejezésmód. Nem feledve azt a figyelmeztetést: valamikor a betűk még képek voltak.
Kazanlár Emil Ámin képein úgy röpködnek az évezredek, mint őszi fényben a hulló falevelek, mondanivalója mégis a huszadik század vége felé élő, remegő, félő, aggódó embernek szól. Az írást, a rejtező gondolatot átformálja festészetté, képüzeneteit magatartássá. Mindent valami nehezen felfedhető remény derengi át. Mosolyát odacsempészi festményeire, megnyugtatja a feszültségeket. Vízcsepptől, porszemtől a csillagokig ível képzelete.
Szándékosan hagytam a végére egyik legkedvesebb művét: Vitéz János – legendás, igazságos királyunk egykori nevelőjének, diplomatájának – triptihonját, kijelentve ezzel a legfontosabbat: Kazanlár Emil Ámin perzsa és magyar festő egyszemélyben, aki vigyázó szemét a világra veti, a nagy összefüggéseket kutatja varázslatos ecsetjével.