Cikk címe: Bábkönyvek
Szerző: „M”
Dátum: 1973. július 31.
Forrás: Népszabadság,
Némi túlzással állítható, hogy a színjátszást, a bábjátékokat tiltó szapora számú rendeletek legelsője a Tízparancsolatban található: „Ne csinálj magadnak faragott képeket, és semmi hasonlót azokhoz, a melyek fenn az égben, vagy a melyek a vizekben a föld alatt vannak.” Ez a kőtáblába vésett tiltó rendelkezés már szabályozza a színjátszást, mert felismeri, hogy a „faragott képek”, az alakoskodások, a mimetikus utánzások veszélyeztetik a hitet: erőt adnak az embereknek, hogy legyőzzék félelmeiket, mert bábuba vagy színészbe vetítik a rettegett és kiismerhetetlennek vélt hatalmakat annak érdekében, hogy kinevethessék s fölénybe kerüljenek velük szemben.
Székely Györgynek a Népművelési Propaganda irodánál most megjelent könyve a bábjáték és az árnyjáték világtörténelmét mondja el világos összefoglalásban, jól körülhatárolt csoportosításokban és bőséges anyagismerettel. Könyvében végigkövethető, hogy a bábosokat vagy árnyjátékosokat akkor sújtotta tilalom, társadalmi megvetés (természetesen: az előkelő társadalom megvetése), amikor a bábuk vagy árnyképek túlságosan szókimondóak, zabolátlanul tiszteletlenek voltak. Ilyenkor vádolták őket azzal, hogy piszkosak, rossz erkölcsű kóbornépek, akik veszélyeztetik a közízlést.
A „faragott képek” világával foglalkozik egy másik könyv is: a Corvina Kiadó Műhelytitkok sorozatában Kazanlár Emil A bábjáték című könyve, amit Ország Lili átélt illusztrációi és Fuggerth Ferenc szövegközi, magyarázó rajzai tesznek kerekké. Kazanlár szépírói tehetséggel, gazdag – s könnyeden kezelt – tudással tesz eleget az ismeretterjesztés nehéz feladatának. Kazanlár irodalomtörténész létére meglepően járatos a bábtechnikai kérdésekben, történelmi elemzései mindig emlékeztetnek a legújabb kori színháztörténet vagy irodalom párhuzamosan rímelő eseményeire. Az eleven színház iránti érzéke olyan eredeti megállapításokhoz segíti hozzá, hogy például figyelmeztet arra – ami nem köztudott –, miszerint a görög színházművészetből sem hiányzott a bábművészet. Nemcsak az isteneknek óriás bábokkal való bemutatása töltötte be a bábozás szerepét, hanem a magas cipőtalpakra (kornutusra) állított, maszkkal ellátott színészek felléptetése is a maszkos bábjátékhoz hasonlóvá tette a görög színház előadásait.
A két könyv egyidejű megjelenése arra figyelmeztet, hogy amikor egy művészeti ág fellendülőben van – mint minálunk a bábművészet –, menten erőfeszítésre kényszerülnek körülötte az elméleti írók, a történetét kutatók. felívelő művészeti ágak mellett felível az elméleti irodalom is.