„1286-ban Arghun Khán, Tebriz és Fársz tartományok (Perzsia) khánja három követet menesztett Kublai Khánhoz (Dzsingisz Khán unokájához), hogy meghalt főfelesége, Bolgana helyett küldjön neki egy újabb főfeleséget a törzsből. Kublai 1291 körül úgy döntött, hogy unokatestvérének, a tizenhét éves szép és művelt kínai hercegnőt, Kokacsint küldi el, akinek apja tatár-kínai herceg, édesanyja pedig Árpád-házi hercegnő volt. Amire az értékes „küldeményt” a „postásként” felkért Marco Polo és társai elvitték Perzsiába, az idős és beteg Arghun már halott volt. Fia, Kazán Khán – hogy elkerülje a lány esetleges visszaküldéséből adódó diplomáciai bonyodalmakat, no meg mivel tetszett is neki az ara – maga vette el Kokacsint. A Bizáncot meghódító, Törökországot megalapító török szultánok dinasztiája az ő leszármazottaikból áll. Kokacsinon keresztül az Óluk, azaz a török hercegek úgy vélik, magyar vér is folyik az ereikben. Ilyen alapon érzem úgy, hogy Magyarország nem csupán édesapám hazája, de valahol édesapám szép-ükanyjának is ősi, anyai ági hazája.”
