Szádi Rózsáskert 33. elbeszélés
Fontos dolga volt egy királynak s így szólt: „Ha ez a dolog kívánságom szerint végződik, akkor annyi meg annyi darab drachmát adok a szent embereknek.”
Midőn kívánsága teljesült,és a búskomorság eloszlott a szívéről, fogadásának teljesítése vált szükségessé.
Bizalmas szolgái egyikének egy zacskó drachmát adott át, hogy szétossza a szent emberek között.
Mondják,hogy a szolga nagyon értelmes fickó volt.
Egész nap járté-kelt és este tért vissza : a drachmákat megcsókolta és a király elé letette,szólván:
„Kerestem szent embereket,de nem találtam.”
A király válaszolt: „Miféle beszéd ez? Tudtommal négyszáz szent ember van ebben a városban.”
Ő szólt:” Világ ura! Aki valóban szent ember az nem fogadja el ezt az aranyat,aki pedig az aranyat elfogadja,nem szent ember”
A király nevetett és így szólt az udvari embereihez:
„Amily jó véleménnyel és jó akarattal vagyok, ezen osztálybeli emberek iránt, éppoly rossz véleménnyel és ellenséges indulattal viseltetik irántuk e furfangos fickó, de mégis neki van igaza. Azt mondják ugyanis:
Ezüstöt és aranyat-gyűjtő szent helyett
Bátran mehetsz keresni egy szentebbet”