Cikk címe: Kazanlár Emil Ámin kiállítása: Perzsa miniatúrák, kabalisztikus jelek
Szerző: Dr. Bárdos István
Dátum: 1985. december 30.
Forrás: Dolgozók Lapja
Esztergom immár másodízben ad bemutatkozási lehetőséget Kazanlár Emil Áminnak. Néhány évvel ezelőtt a művelődési központ kisgalériájában, s a városi könyvtárban ismerkedhettünk meg egzotikus, keleti levegőt sugárzó miniatúráival, bábjaival, könyveivel, fordításaival és illusztrációival. Most a Labor MIM galériájában láthatják az érdeklődők művelődéstörténeti értékű és hangulatú munkáit.
A falon látható művek éppen úgy a kultúrák, vallások egymást termékenyítő metszéspontjában állnak, mint alkotójuk, a magyar anyától és perzsa apától, Teheránban született Kazanlár Emil Ámin. A Nagyváradról származó, s Budapesten színésznőként, rádiósként dolgozó édesanyja, Baranyi Angéla szembefordult a mindinkább jobbra tolódó Magyar Rádióval, és 1938-ban – férjét követve – Teheránba költözött. Itt született 1939-ben Emil Ámin, a gyors észjárású, tehetséges gyermek, akinek útja éppen úgy Párizson, Bécsen keresztül vezetett vissza – 1962-ben – anyja hazájába, mint hajdan az ókori kultúráé. Teheránban végzett, az ottani képzőművészeti akadémián.
Budapestre érkezését követően, a több nyelven beszélő fiatalember az Állami Bábszínházban vállalt munkát. Nyelvészeti és filozófiai érdeklődése két doktorátushoz juttatta. Azonban a tudománnyal való eredményes kacérkodás közben sem lett hűtlen másik szerelméhez, az éltető festészethez. Tehetségére felfigyelt a modern festészet, az iszlám, héber hitvilág, s az ősi iráni kultúra iránt egyébként érdeklődő Ország Lili. Magántanítványként tizenegy évig foglalkozott vele. Átadva néki technikai tudását, s felhívta figyelmét az ősi iráni művészet tiszta forrásaira.
A Perzsiából hozott, miniatúra festészetre alapozott tudás szerencsésen ötvöződött Ország Lili művészeti hatásával, a nyelvészeti irodalom- és filozófiatörténeti tudással. Kazanlár művészete megalapozottan segít hozzá bennünket egy erősen bevésődött, ám hamis kép megváltoztatásához. A közhiedelem szerint ugyanis, az iszlám művészet egységesen tiltja az emberábrázolást és figurális kompozíciók alkotását. A két fő ágra szakadt mohamedán valláson belül azonban csak az ortodox szunniták tiltják ezt. A Perzsiában kibontakozott siíta mozgalom nem. E szabadabb elveket valló mozgalom a művészetek területén a helyi formahagyományok életben tartására, ápolására vállalkozott. Így többek között az alakos ábrázolásra is. A figurális kompozíciók feltűntek a paloták falain a kéziratokon. A mesés világú perzsa költészet és irodalom illusztrációi, s az egyéb miniatúrák szemlélői hamar észrevehetik, az iszlám nyitottságát, hajlandóságát arra, hogy eredménnyel olvassza magába más népek kultúráját. Így tör utat művészetükbe a kínai, a héber, s így keveredik – remekműveket teremtve – az ősi hagyományokba a keresztény kultúra. Kazanlár festői világában mindez együtt teremtett új értékeket. Kompozíciói színeinek gazdagsága máig híven őrzi a perzsa festészet hagyományait. Nem ismeri a perspektívát. Az egyes jeleneteket egymás fölötti síkokban ábrázolja, ekként jelezve az egymásmögöttiséget.
A most kiállított táblák nem a miniatúra festészethez, s az illusztrációk gazdag hagyományaihoz, hanem az ősi kabalisztikához kapcsolódnak. Az itt látható TAROT, magyarul körforgás sorozat első darabjai a XIII-as számot viselő tábla, még perzsiai tanulmányai idején keletkezett. A héber ABC 13. betűje az M, mely a halál szimbóluma, s egyben a TAROT, a körforgás ősmotívuma. Erre utal a kép Omár Khájjám X. századi perzsiai költőtől származó felirata, mely szerint: „A sors bábjátékos és mi bábuk vagyunk, / Ez igaz és nem álom. Eljátszadozunk az élet színpadán. Azután sorba-sorba a végzet ládájába mind visszahullunk.”
A szomorú tartalmú mű sokáig várt félig elkészülten sorsára. Kiteljesedését végül Esztergom hozta meg. Történt ugyanis, hogy alkotója elvetődött a vármúzeumba, s felfedezte a négy erényt (okosság, mértékletesség, erő és igazságosság), ábrázoló freskókat. Az élmény nyomán előkerült a már-már elfeledett kép a láda aljáról, s megkezdődött egy művelődéstörténeti utazás vissza a régmúltba, vissza a régi kultúrákba.
S e nyomok az ősi perzsa, egyiptomi, héber kabaláig vezették vissza a gondolatot. E kabala héber ABC 22 betűjén alapul, s magában foglalja a 7 tévedést. Az élet hét szituációját, s utoljára a világ rendjét megteremtő varázslót. A 22 jelentéssel bíró táblát a főrabbi vállát takaró szeráfim fogta össze. Sorsdöntő helyzetekben szétkapcsolták a szeráfimot, s a tumim nevű asztalon leborítva meghatározott rend szerint újraszámolva olvasták ki a táblákból a cselekvés lehetséges útjait.
A kártyavetés eme ősi formája, továbbfejlődve Spanyolhonon keresztül jutott el a középkor Európájába. Ma az Itáliából hódító útra indult Tarokk-kártya motívumai őrzik e középkori szimbolikát. E tarokkok tarkabarka sorát a varázsló, a pagát nyitja meg. Utána jön a két tanítvány, majd a császár, s az óvatosságot szimbolizáló császárné, szerelem, az igazság, a mértékletesség, az erő. A szerencse, a vágtató napszekér, a kegyesség, a halál. Az ördög, a nap, a hold, csillaghad, a világ, az utolsó ítélet. S az egész után a világ rendjét kifejező szimbólum.
A TAROT szimbólumrendszerében benne rejlik sorsunk. Sorsunk titkai pedig mindig foglalkoztatnak bennünket, embereket, s köztünk olykor a legnagyobbakat, a művészeket, s másokat. Villon éppen úgy használja a tarot szimbólumokat, mint Bunuel egyes filmjeiben.
A költészet és a tarot kapcsolatára utal az itt kiállított művek egyike, mely Felix Pita Rodriguez kubai költő „A költészet tarotja” című költeményének illusztrációja.
Új filozofikus arcát mutatja be esztergomi barátainak Kazanlár Emil Ámin. Biblia pauperumként bontja ki, tanítja meg velünk letűnt korok, ismeretlen kultúrák bölcsességeit. Távoli időkbe, távoli kultúrák felé kormányozza, repíti gondolatainkat. Ne legyünk restek, tartsunk vele!