Tarot: Jóslás és meditáció

Cikk címe: Tarot: Jóslás és meditáció
Szerző: Szekényesy Júlia
Dátum: 1992.
Forrás: Esti Hírlap

A tarot, köznap használatban, tarokk néven kártyajáték, ezoterikus értelemben pedig olyan szimbolikus képek sorozata, amely alkalmas jóslásra és meditációra. Történetével, jelentésével könyvtárnyi irodalom foglalkozik. Az utóbbi időkben magyarul is egyre-másra jelennek meg művek e tárgykörben, például Szabó Mária és Szegedi Katalin kis könyvecskéje, nemrégen pedig Szepes Mária átfogó munkája A tarot bölcsessége címmel (Édesvíz Kiadó)

A különlegesen szép kiállítású könyv Kazanlár Ámin Emil tarotkönyve, melyet a szerző saját festményei díszítenek (Kassák Kiadó). Minthogy a szerző Teheránban született, s ott élt több mint húsz évig, érdekesnek tűnt beszélgetésünket e pontról indítani.
– Miért épp Teheránban született?
– Édesapám, aki tulajdonképpen perzsa-török származású volt. Magyarországon tanult mérnöknek. Itt vette feleségül édesanyámat, aki akkoriban a Rádió rövidhullámú adásait csinálta 1938-ban, amikor már a rövidhullámú adásokban is olyan propagandát kezdtek követelni, ami nem fért össze az ő lelkiismeretével, úgy döntöttek, hogy inkább édesapám hazájába költöznek. Korábban ugyanis az a lehetőség is felmerült, hogy apám marad Budapesten. Így születtem meg 1939-ben Teheránban.
– Édesanyja csupán feleségként élt Iránban?
– Kozmetikusként dolgozott, ám közben egy perzsa költővel együttműködve lefordította Petőfi verseit – ez egy teljesen perzsa Petőfi. A forradalom után egyébként az Akasszátok fel a királyokat! hat hónapig minden reggel anyám fordításában hangzott el a teheráni rádióban. Móricz Zsigmond Hét krajcárját is lefordította perzsára, ezenkívül perzsa-magyar összehasonlító mesegyűjteményt is készített szintén ottani szakember közreműködésével.
– Milyen nyelven beszéltek Teheránban?
– Iránban, minthogy az országban kisebbségek is élnek, mindenki több nyelven beszél. A hétköznapi életben örményül, törökül és persze perzsa nyelven egyaránt beszéltünk, ez gyermekkorom élménye. Édesanyám különben nagyon fontosnak tartotta, hogy jól megtanuljak magyarul – ez olyan kitűnően sikerült, hogy amikor 1962-ben hazatértem Magyarországra, a határállomáson rendkívül gyanúsnak találták azt, hogy akcentus nélkül beszélek magyarul. Disszidensnek néztek, s majdnem meg is vertek. A magyar családi nyelv volt nálunk Teheránban. Így azt is igen furcsának találtam, hogy itt meg mindenki magyarul beszél.
– Budapesten elvégezte a spanyol-francia szakot, majd különféle munkahelyeken dolgozott. Hogyan került érdeklődésének előterébe a képzőművészet, illetve az ezoterikus tapasztalat?
– Még Teheránban elvégeztem a miniatúraszakot a Szépművészeti Akadémián. Festőmestereim közül sokan voltak szufik, azaz olyanok, akik a művészet és okkultizmus hagyományos egybefonódását képviselték. Budapestre érkezve szakadatlanul folytattam festészeti tanulmányaimat – most már Ország Lilinél. Ő, mivel annak idején egy süketnémától kezdett el festeni tanulni Ungváron, igen hallgatag órákat tartott. Egyetlen süketnéma gyereket vállalt – rajta kívül én voltam az egyetlen tanítványa. Nem volt szabad megszólalni, ez volt a feltétel. Hallgatagon dolgozott, festett Ország Lili, közben meditált. Ebben az a nagyon érdekes, hogy itt, a szentendrei iskolával találkozva ugyanazt a szám- és betűmisztikai hagyományt fedezhettem fel, mellyel én már Teheránban, szufita mestereimnél megismerkedhettem. Természetesen, ami most megjelenik a tarot-képeimen, abban sok minden egyéb hagyomány, tapasztalat is benne foglaltatik.
– Persze hosszú kísérletező út vezetett el odáig, amíg tarotképeket kezdett el festeni. E művei nem kártyalapok, hanem táblaképek. Nagyon sok helyen állította ki műveit, például a franciaországi Crissay-ben, mely szinte érintetlenül őrzi a település tizenötödik századi hangulatát, ezenkívül Érden, Esztergomban, a szegedi egyetemen, legfrissebben pedig az ausztriai Laa a.d. Thaya-ban. Festői munkásságával párhuzamosan írja és tanítja is a tarot értelmezését. Egészen tömören miben foglalható össze a lapok jelentése? Hogyan közeledjünk a tarot világához, ha kíváncsiak vagyunk a jövőnkre?
– Minden egyes lapnak megvan a pozitív és negatív értéke, tanács és intelem fejeződik ki a képeken. Minden jelentheti önmaga ellentétét is. Teljesen negatív tarotkép nincsen, hisz még a szétválásban, a kenyértörésben is fedezhetünk fel új lehetőségeket: a válság jelenthet újrakezdést is.
– A tarot persze nem mindig mélyértelmű és magasztos lelki megnyilvánulások kifejeződése: a köznapi életben jóslásként jelenik meg. Ez hogyan kapcsolódik az ősforrásokhoz?
– Például úgy, ahogyan a híres Lenormand kisasszony saját tarotrendszerét festette és alkotta. Ezt egyiptomi rendszernek is nevezték: a szó félreértéséből kiindulva mondták aztán e lapokat cigány kártyának, ami később kelet-európai tradícióvá vált. Lenormand kisasszony egyébként varrólányként került Párizsba, boltjában és otthonában jósdát tartott fenn, s előre megmondta Robespierre és Marat halálát. Napóleon jósnője volt mindaddig, amíg a császár elvette Mária Lujzát. A kisasszony véleménye szerint Napóleonnak ezért kellett elbuknia, mert többé már nem konzultált vele…

Comments are closed.