Készül a magyar legendárium alakjai kártyalapokon

Cikk címe: Készül a magyar legendárium alakjai kártyalapokon
Szerző: Merklin Tímea
Dátum: 1999. december 31.
Forrás: Vas Népe  44. évf. 305. sz. 20. o.

Miniatúrafestő és Tarot-szakértő Kazanlár Ámin Emil, aki apa ágon török-tatár hercegi szultáni család sarja, anyai ágon pedig svájci, magyar származású; Pulszky Ferencék révén a híres szombathelyi színésznő, Márkus Emíliával is rokon. Az általa festett – ma közhasználatú – Tarot-ban a hirtelen (és minőségi változást hozó) életformaváltást jelentő lapot Szent Márton figurájával festette meg. A kártyalapot a Szent Márton-kultuszt áttekintő, Szombathelyen, a B.K.L. Kiadónál készülő europer könyv is bemutatja majd.

– Hogyan egyeztette a legendás alakot a Tarot szimbólumrendszerének Kehely 6-os lapjával?
– A Tours melletti Crissay-ban volt egyszer egy kiállítása festményeimnek. A galéria, ahol kiállítottam, történetesen a Szent Mártonról elnevezett utcában volt… Ottlétem során átitatódtam azzal a nagyon erős Márton-kultusszal, ami Franciaországban él; kutatni kezdtem. Szent Bernát 1111-ben alapította a bencés rendet és Sion rendjét. 300 évig élt a templomos rend, aztán beszüntették. Az volt a feladatuk, hogy a kereszténység ezoterikus vonulatát tartsák életben. Amikor Magyarországon is létesültek bencés kolostorok (Pannonhalma, Szombathely, Győr), Franciaországban a Merovingok voltak a királyok, Mária Magdolna leszármazottai. A Merové által alapított dinasztia tagjai arról voltak híresek, hogy kézrátétellel gyógyítani tudtak. A nép megszokta, hogy a francia király a tölgyfa alá kiülve csodát tesz. A Merovingok kihalásával (még az 1300. év előtt) megszűnt a templomos rend is, akikkel ők véd- és dacszövetségben voltak. A csodatevés abbamaradt, a nép pedig hiányolta.. amikor a franciák meghallották, hogy Márton gyógyít, a Vatikán intézkedett, hogy emeljék ki és küldjék Franciaországba. Márton először védekezett, hogy nem akar püspök lenni, de mondták: nem baj, csak gyógyítson. Szent Rókus a gyógyítók védőszentje, de Mártonról tudjuk azt, hogy a tours-i katedrális lépcsőjén egy nap hatvan embert meggyógyított. Ez a történet engem egyrészt meghatott, másrészt Tours-ban azt láttam, hogy a franciák kisajátítják, és magukénak tekintik a szombathelyi születésű Mártont, agy a Kehely 6-os megfestésekor őt választottam, ez a lap nemcsak a minőségi szintű életformaváltozást jelenti, hanem minden olyat is, ami mások helyzetének javításával, a gyógyítással kapcsolatos. Egy háromszöggel elválasztottam a Tarot felületét, s az egyik felén a koldusjelenetet ábrázoltam magyar virágmotívumokkal, a másik felén Anjou-liliomokkal körülvéve, gyógyító emberként mutatom be Mártont, akit már életében szentként tiszteltek.
– Hogyan találkozott önben a festészet és a Tarot?
– A teheráni képzőművészeti főiskolán tanultam miniatúrafestészetet, Behzad mester tanítványaként. Egy Indiába beküldött Tarot-kártyával már 15 éves koromban nyertem. A Halál volt, a 13-as arkánum. Azóta sem változtattam profilt. Hivatalnokként kerestem a kenyerem, itt Magyarországon ezotériával foglalkozni nem mindig volt menő; de most, hogy már divat is lett, elő lehet vele jönni. Nekem az életem szól erről: egy-egy hosszabb időszak szükséges ahhoz, hogy megfessek egy sorozatot. Mivel a Tarot-kártya nyolcvan lapból áll, egy sorozat 8-10 évet is igénybe vesz. A most használatos kártyát 1984-1994 között készítettem. Mitikus-ezoterikus festményeim vannak; ma már nem térek el ettől, ahogy egy-egy tájat, portrét tanulóidőmben még megfestettem. Most egy „kerek-Tarot”- n dolgozom, már tizenvalahány meg van a kör alakú lapokból. Nagyon ritka ez a fajta.
– Egy tanítványától tudom, hogy a következő kártya a magyar legendárium alakjait vonultatja fel. Ez a kör alakú lesz az, a teljes egészében magyar?
– Igen, az előzőben volt egy perzsa-sor, egy egyiptomi-sor, egy hindu-sor és egy magyar. Most csak magyar személyiségeket festek meg.
– Jól sejtem: óriási háttértudás kell ahhoz, hogy egy-egy festményben a különböző szimbólumrendszereket hitelesen össze tudja kapcsolni?
– Óriási kíváncsiság kell a múlt iránt. Nem tudok nem hozzáolvasni. Még most is igen erős igényem van a belső fejlődésre, pedig már hatvanéves vagyok. Szeretek felkiáltani kutatás közben, hogy Heuréka!, szeretek összefüggéseket felfedezni, és ez kivetül arra, amit csinálok. A középkori miniatúra még mindenütt ugyanaz volt, mint a magyar. Mátyás korában ugyanazzal a temperával, aranyfüsttel dolgoztak, egy szál macska- vagy nyestszőrrel festettek. Ez különben nem más, mint jóga. Úgy kell felfogni: minden hajszál, amivel egy fénysugarat az ember megcsinál, egy meditációs jóga eszköze. Európában a reneszánszig élt a miniatúrafestészet, aztán az olajfestészettel eltűnt. Keleten viszont még ma is meg lehet tanulni. Mert Ázsiában végig élt a tempera, s ezzel együtt megőrződött a miniatúrafestészet is. S mivel a Tarot grafika, közelebb áll ehhez. Az ezotériának velejárója a nagy érdeklődés; nemcsak a fizikai múltat, hanem a lelkek múltját is meg akarja érteni. A legendás múltat is illik ismerni.
– Ön nemcsak festi, de tanítja is a Tarot-t; milyen keretek között?
– Most egy mitológia-kozmonológia kurzusom van Budapesten, ahol tanítom a Nagy Lenormand-ót, amit ma már szinte senki nem vesz elő. Lenormand kisasszony Napóleon jósnője volt, kártyája az egyiptomi és a görög mitológián alapul. A kis-Lenormand, az a közönséges cigány kártya, amit minden sarkon árulnak. Ám a nagy-Lenormand-ót Franciaországban is csak egy-két ember tanítja. Én Crissayban tanultam, annál a galériatulajdonosnál, akinél kiállítottam. A tanszak itt van nálam a lakásomon, ami mint egy kis sziget alakult ki. Van egy-két fura kis ember, aki erre tett, hogy mint egy professzionális irodalmi szalonban beszélgetve sajátítja el a régi hagyományőrzés titkait.
– Jósolni szokott?
– Vannak tanítványaim, akik különösen tehetségesek ebben. Kár az én időmért; én festek. Néha egy-egy közeli ismerősömnek kirakom a kártyát. Hivatalosan nem jósoltam soha, nem vagyok undok, de nem vállalom el mindenkinek, aki bejön az utcáról. Kedvesen elbeszélgetek bárkivel, de aztán ajánlom valamelyik tanítványomat.
– Honnan ismeri Zsebeházy Mártát?
– Egyszer beajánlottak hozzám egy fiatalasszonyt Szegedről, akinek a fia „lát”. Az asszony nálam végzett, ő hozott össze Mártával. Közös tanítványaink voltak. Van egy országos baráti kör, amiben sok mindenki benne van. Mártának volt egy-két meglátása velem kapcsolatban, amik bejöttek. Egész tanítványi körével eljött a soproni kiállításomra, ami nagy örömmel töltött el, mert rendkívül hozzáértő közönség voltak.
– Szombathelyen is kiállít?
– Ha hívnak, szívesen elmegyek, tavasszal vagy nyáron.

Comments are closed.