Kabalisztika

Cikk címe: Kabalisztika
Szerző: Losonci Miklós
Dátum: 1989
Forrás: Pest Megyei Hírlap

Február 24-ig tekinthető meg Kazanlár Emil Ámin festőművész tárlata Kecskeméten, a Gépipari Automatizálási Műszaki Főiskolán.

Képzőművészetünk egyetemességének perdöntő bizonyítéka, hogy minden égtáj a birtoka. Kazanlár Emil Ámin a perzsa-iráni-mohamedán szellemi környezetet kapcsolja művészetével kultúránk áramlásába. Ez az ő munkásságának jelentősége. Képzelete orientalisztikai térség, Teherán és Budapest, illetve az időszámítás előtti I. évezred és a mi jelen időnk között közlekedik, érinti, közelíti, értelmezi a tegnapi iráni valóságot a mai magyar tudatrendszerben – képekkel, képsorokkal, megismételhetetlenül egyedi módon.
Kazanlár Emil Ámin 1939-ben született Teheránban. Apja török eredetű iráni állampolgár volt, édesanyja a nagyváradi születésű Baranyi Angéla, neves műfordító. Teheránban elvégezte a Képzőművészeti Akadémiát, s amikor 1962-ben Budapesten telepedett le, bölcseleti tanulmányait az Eötvös Loránd Tudományegyetemen folytatta. Így összegződött benne a perzsa-iráni múlt és a magyar jelen: Zoroaster tana, a mohamedanizmus, a keresztény-zsidó hitvilág és a marxizmus, gondolkodásban, képekben egyaránt. Ez sajátos eszmei, formai rendszer: hellenisztikus eredmény, érték, amely világok és filozófiák cseréjéből szerveződött. Ő a példa arra, hogy az időszámításunk előtti III. században kezdődő, Kelet és Nyugat kulturális kincseit cserélő, gazdagító hellenizmus ma is tart, mind a tudományban, mind a művészetben. E szellemi mozgásnak éltető forrásaira bukkant Kazanlár, ezt alkalmazza festményein, amelyek egymással összefüggő sorozatot alkotnak.
A Kecskeméten bemutatott és a szentendrei tárlatra kerülő Kazanlár-művek iráni, mohamedán, örmény, zsidó, keresztény, buharai és magyar eredetűek – gyökereiket és a szárnyalásukat illetően, egy általa ötvözött képi komplexitásban, amely a festő eszmerendszerének vizuális műfordítása. Képeinek tematikája kitér egy örmény szent ábrázolására, jeleníti Vámbéryt és Kőrösi Csoma Sándort, bepillant Salamon király korába, képben idézi Mohamed mennybeszállását, s pompás triptichonban szintetizálja Mátyás király és Vitéz János portréit, együttes és szétváló környezetét. Három földrész: Ázsia, Európa, Amerika múltja és jelene forr egybe alkotásain. A mohamedanizmus siita szárnya mindig engedélyezte az emberábrázolást, Kazanlár Emil Ámin ennek jegyében érinti ezt a különös és univerzális élményanyagot, amely sorsa és körülményei révén egyszemélyes birtoka. Hű hozzá a rajzi korrektség alapján. Hallatlanul változatos problémafelvetéseiban és megoldásaiban. Így alkalmaz kollázst, de domborított, plasztikus képeit is láthatjuk. Amikor a festmény szobor lesz, olykor szerepe van a kalligráfiának, sőt olykor még a keret is a kép integráns része.
Az összbenyomás a perzsa miniatúrák és a középkori magyar kódexek látványát kelti a szemlélőben. Mese és bölcselet fog egymással testvéri kezet képein. Határai nyitottak, hiszen Marylin Monroe mellett munkáin föltűnik a keleti kabalisztika, a kártyajóslás ősi misztikája. Játékosság őrződik e művek szellemiségében, és a lét körforgásának élet-halál, boldogság-fájdalom ellenpontja, a Tarot. Mindez immár nem elvonatkoztatva, hanem a kép színes nyelvére átültetve. Több közös Országh Lili – Kazanlár Emil Ámin mű is unikum a maga nemében, de legfőképpen az, hogy Kazanlár műveinek orientalisztikus érzésvilága a keleti filozófián és a magyar történeti valóságon alapul. Mindez együtt avatja munkásságát a magyar festészet külön fejezetévé.

Comments are closed.