Alef, azaz Mágus

Cikk címe: Alef, azaz Mágus
Dátum: 2013.07.03.
Szerző: Szőcs László
Forrás: Népszabadság –  http://nol.hu/mozaik/20130703-alef__azaz_magus

Nagy Árkánum, Kis Árkánum, geomancia, virágszimbolika, itt pedig egy asztrológiai tétel… Nem egy, hanem több csillagkép találkozása, amely egy szituációra utal. Herkules történetei, Szolón törvényei és a tízparancsolat. Ez itt, ni, pedig ki más lehet, mint Montesquieu, amint írja A törvények szellemét? Ha egy ilyet húzat a jós vagy a jósnő, három órán át is beszélhet róla. Nagyon jó dialógusokat lehet innen felépíteni – magyarázza egy tarot-kártyacsomag lapjait sorra véve dr. Kazanlár Áminollah Emil. Az egykori budafoki hentesbolt, felesége öröksége ma tarot-stúdió, ahol oktatás is folyik.

Keleti berendezésével, a „kincsekkel”, szőnyegekkel és a „Mester” saját festményeivel olyan, mintha kis Teherán lenne. A nagy Teherán szülötte Ország Lili tanítványa volt, a többi között. Nem éppen kezdőként: Iránban maga is állami bábszínházat alapított, majd a teheráni képzőművészeti főiskola miniatúra szakán tanult festészetet. A miniatúrákat egy szál macskaszőrrel festik arrafelé. „Lili nagyon egzotikusnak tartotta, hogy én perzsa vagyok. Én pedig megtanultam, hogyan lehet egy olyan festőnő tanítványának lenni, aki süketnéma ungvári festőtől tanult. Amikor festett, egyáltalán nem beszélt. Előre megmondta, körülbelül mit fessek. De feltett közben Vivaldit, Rahmanyinovot, azt hallgattuk. Azt is mondta: Ne légy Lili-epigon, nem állna jól neked! Tizenegy évig tartott ez a kis tanulás Lilinél.”

És a „doktor” mondja, mondja, barokkosan. Időnként éveket, évtizedeket ugrunk csak, máskor századokat. Az idősíkhoz képest csak látszólag tűnik nagy ugrásnak az ezoterikus festészettől és a kártyajóslástól Helvétius, a francia felvilágosodás filozófusa, akiről magyar szerzőként most először publikált kötetet, az idei könyvhétre. Mégpedig Plehanov és Lenin-idézetekről sem megfeledkezve értekezik a francia gondolkodóról.

– Egy kis polgárpukkasztás – mondja a szerző, aki bónuszként Helvétius főművének mintegy háromnegyedét is belefordította kötetébe. A magyarázat minderre pedig egy több mint fél évszázados történet Iránból. „A lazaristáknál, ahol Teheránban tanultam, egyetlen francia filozófus szerepelt a szemelvénygyűjteményünkben. De soha nem nyúltak hozzá, mintha leprás lett volna. Engem meg elkezdett érdekelni. Ő Helvétius, aki aztán doktori disszertációm témája lett. Hermann István professzor azt írta az értékelésében: Szokatlan eredetiség… És a XVIII. századi francia szalonok életét nagyon jól ismeri…”

Miért pont a francia szalonok életét ne ismerné dr. Kazanlár Áminollah Emil, Madame de Pompadourtól Madame D’Épinay-ig? Hiszen a tarot ebben is a segítségére siet; a lapokkal anyja kozmetikai üzletében találkozott először, egy vendég révén. Helvétius barátja, Antoine Court de Gébelin, a Musée de Paris vezetője volt. Ő vette meg a francia államnak azt a tarotégetéseket is túlélt paklit, ami egy Ízisz-papnő sírjából származott. És a fejébe vette: újra divatossá lehet tenni a tarot-t. Azt is megmondta, miért. „A pap mindenkit bűnösnek tart, és megmondja neki, mi kell ahhoz, hogy feloldozhassa. Az elmeorvos abból indul ki, hogy mindenki beteg, és ő majd visszaállítja az embert a normális állapotába. A jól felszerelt jós viszont el tudja érni, hogy az illető miként jusson el adott körülményei között, ha nem is az üdvözítő, de üdvösebb szituációba”. Szóróanyagként kezdték, mint aktuális párizsi divatot terjeszteni a tarot-t. „Megmételyezték vele Európát.” – Óvatos duhaj vagyok. Szokták kérni, hogy jósoljak valamit Magyarországról. De csak a magánéletről vállalok jóslást – mondja a „Mester”, hozzáállása kapcsán a beszélgetés egy pontján megjegyezve, „apám családja ötszáz évig tartotta a markában a negyed világot”.

Apja Karamusztafa Oszmanlioluár Kazanlár Ahmed herceg, az utolsó török szultán unokatestvére, anyja Baranyi Angéla műfordító. „Műpolgár vagyok. Apám török herceg, anyám pesti zsidó kommunista. A zsidótörvények miatt kellett Teheránban megszületnem ”. Magyarul beszéltek otthon, Teheránban is. „Délelőttönként franciául tanultunk francia irodalmat, történelmet, földrajzot, délután ugyanígy perzsául a perzsát. A reáltárgyakat franciául, majd ebéd után perzsául, ugyanazt az anyagot. Így jól meg is tanultuk. De magyarul gondolkodtam. Végig, az érettségiig kaptam a magyar tankönyveket, irodalmat, történelmet”.

„Apám is elég jól tudott magyarul, és olyan kifejezéseket tanultam tőle, amilyeneket anyámtól nem. Egyszer vett nekem három ruhára való csempészett angol szövetet. Amikor elkészültek a ruhák, kérdeztem apámat, hogy állnak rajtam. Mire ő: „Jól!”. De hozzátette, „Veled egy baj van. Bármit felvehetsz, porbafingó maradsz!” A herceg úr produkálta magát…

Népszabadság – M. Schmidt János A túl jó magyartudás később némi kalamajkát is okoz a jugoszláv határon. „Amikor 1962-ben Kelebiánál életemben először beléptem Magyarországra, nem akarták elhinni, hogy még nem jártam itt, sőt magyar nyelvterületen sem. Ma már nem bűn megvallani, ha valaki disszidált!, biztattak. És folyton nézték, nem rövidebb-e az egyik lábam, mint a másik, mert egy hasonló megjelenésű, de sánta kémet vártak valahonnan.” Minden megoldódott, amikor rákérdeztek nagybátyjára, itteni meghívójára. Mondta, ahogyan legalábbis ő tudta, hogy nyúlbőrfeldolgozó üzemben vezető az illető. De ez „kód” volt csak: a nagybácsi épp belügyi alezredesként dolgozott. Ezt mégsem írhatta meg Teheránba akkoriban…

Itt ragad. „Ha egyszer már átjöttem, nem is nagyon tudtam volna visszamenni. Voltak ugyan befolyásos barátaim, de az összes dutyiból ők sem tudtak volna kihozni”. Ezzel Kazanlár Emil teheráni iskolatársára és barátjára, Christian Pahlavira gondol. „Mi ketten kaptuk a legnagyobb dicséreteket fogalmazásból. Bár eleinte röhögtünk rajta, mert Christian a franciából szó szerint átvéve szülte a perzsa fordulatokat”. Ő az utolsó perzsa sah, Mohammad Reza Pahlavi unokaöccse. Pontosabban a sah öccsének nevelt fia. Utoljára tavaly novemberben, Nizzában találkoztak.

Pahlavi könyvét, A homokóra szemcséit pedig lánya, Kazanlár Szilvia Fatima fordította magyarra.

Az 1979-es iszlám forradalom után már nem is nagyon vágyott vissza Iránba. Szülei elváltak, apja Khomeini-párti lett, anyja a legkevésbé sem. Negyven év szünet után látogatott vissza szülővárosába, és rögtön egyértelművé vált a számára, nem „ilyen lovat akart”. De annyira az élmény hatása alá került, hogy fejfájásra hivatkozva elnézést kellett kérnie, és visszavonult a delegációtól, amelynek tolmácsolt a minisztériumban…

Nyolcvanöt tarot-ból álló gyűjteménye van. – Nem ez a legnagyobb Magyarországon – szabadkozik. Ha belefesthetné magát valamelyik tarot-lapba, az Alef, azaz a Mágus lenne az, írja a honlapján. Ahogy egy korábbi interjújában mondta, „az Amin név a-val, tehát aleffel kezdődik. A mágust pedig azért választanám, mert ő az utcán kínálgatja a portékáját, de látszik, hogy hamarosan tetőt tud a feje fölé húzni. A mágus védettséget élvez, ura az elemeknek. Képes arra, hogy birodalmat alapítson”.
Névjegy

DR. KAZANLÁR ÁMINOLLAH EMIL 1939-ben született Teheránban. 1962 óta él Magyarországon. Ezoterikus festőművész, író, műfordító, tarotszakértő és oktató. Az ELTE spanyol–francia–nyelvészet szakán tanult, filozófiából doktorált. Tizenegy évig a bölcsészkar perzsa lektora. Dolgozott tolmácsként a budapesti iráni nagykövetségen és az Országgyűlés mellett.

1990 óta foglalkozik az ezoterikus festészet és a tarot művelésével, tanításával. Saját módszerét levédette az Artisjusnál.

Comments are closed.