Nem kis meglepetésünkre váratlan, de annál kedvesebb vendége van ezen a tárlatnyitáson a Hatvani Galériának. A halk szavú, szerény megjelenésű Lizandro Chavez Alvaro, a Nicaraguai Köztársaság budapesti nagykövete, akit rendkívül szép, minden iránt érdeklődő felesége, valamint tolmácsa is elkísért e kora esti kirándulásra. Már lezajlott az ünnepi program, a vendégek hosszan elnézelődtek a műtárgyak között, amikor interjút kértem a magas rangú vendégtől, aki szíves közvetlenséggel válaszolt a különböző kérdésekre.
– Először is: minek köszönhetjük a megtisztelő látogatást? Mit nyújtott Önnek az itteni látvány?
– Gyakran hallgatom a magyar rádió spanyol adását, abban hallottam először e kiállításukról. Majd maga, a művész, a teheráni születésű Kazanlár Emil Ámin is invitált. Vele többször találkoztam már, s mivel a perzsa kultúra, mítoszvilág, amely tetten érhető az ő művészetében, eleddig kevéssé fért a közelembe, rászántam magam az útra. Bevallom, mélyen megragadott a tárlat. Témában, fogalmazásban elüt mindattól, amit életemben eddig ismertem. Gondolok például Siqueirosra, aki monumentalitásával hatott rám. Vagy említhetem Picassót és fő művét, a Guernicát, amelynek mondandója számunkra otthon fájdalmasan időszerű. Hiszen mint tudja, hazám és népe ma is állandó háborús fenyegetettségben él.
